Belőlem nőttél
Nem tudhatom, hogy mit jelent másnak
az a fénylő ország, ahol régóta élsz,
de azt tudom, hogy belőlem nőttél,
és sok éve már csak az emlék enyém:
- hogy “ím, itt e kő, de föntről e kő se látható…,”
- és nincs ott “műszer, amellyel megmutatható…,”
- s “az iskolába menvén, a járda peremén…”,
- hogy nem feleltél aznap, még jól emlékszem én…
Villanás a park is, “a régi szerelmek lábnyoma”,
és – így idézted –, édesanya! - “a csókok íze
a számban hol méz, hol áfonya”, és emlék mind
a sok gyerek, a kedves emberek,- s hogy
“a gyárak udvarában komondor hempereg…”,
csak te nem vagy itt, hangod is tűnő álom,
de mindennél több nekem, ha néha megtalálom,
mert akkor enyém vagy egészen, újra,
és valóság lesz a legszebb álmom!
(Evokáció és emlékezés – egyik legkedvesebbünkre:
Radnóti Miklós, Nem tudhatom)
A vers a január 9-én Tihanyban, a Németh László Művelődési Házban megnyílt, Teremtő csend című, Zsolnai Tímeával közös kiállításunkon olvasható, e szobor illusztrációjaként.
http://www.panoramio.com/photo/116030027
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges