Buzogány
A nád és sás jó egyformának látszott,
és testvérként óvták a vadvilágot,
a kajla zöldből kimeredt pár barna,
cövekelt henger, sulykosra csavarva,
nem fegyver volt, csak titokzatos holmi,
de ősi ösztön hajtott birtokolni,
csak kés nélkül, csupasz marokra gyűrten,
az akaratos szárra pöndörültem,
majd ívre hajtva törtem jobbra-balra,
több rántással a kötődést szakajtva,
és mintha bánnám már a győzedelmem,
az áldozatot félőn fölemeltem,
a csonka sás még sajgott száz ízében,
de zöld sebére ráforrt már a vérem,
s a nyugtos szárak megbékélve nézték,
a lesődő víz lassult lüktetését.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges