Csak a nyúl emlékszik már...
Köztes állapotba sárgul.
A szem pörög,
forró nyár dúl,
határon innen, s azon túl.
A dombtetőn traktor töfög,
arat csépel. Haraglével
hajtott izmos kerekek,
tapodják a sereget.
Kalász marad,
szem pörög,
alul tipródik a rög.
Búza volt ő, egyben szép,
szalma, tűzrevaló csép
száll a szélben tétován.
Torkolattűz, a volán
mögül lövi ki a szemeket,
tornyosul a sárga hegy.
Széledt szálak halma holt,
fedi a szikkadt tarlót.
Szél lengésre, esővízre,
rajta felszökkenő ízre,
csak a nyúl emlékszik már.
Olyan kopár lett a határ...
- Boér Péter Pál alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges