Csapásod kiheverve
Nem tudhattam, ezt nem tudhattam.
Számban hűlnek a szavak,
mondhatná őket más is, akárki:
mert nem tudtam, nem tudhattam
megfosztva gesztusaimtól,
meg jól ismert, begombolt pózaimtól,
nem tudtam, nem tudhattam,
hogy cipőm sarkáról leporlik a sár,
hogy nem jelöltek meg az utak,
melyeken hiába próbáltam hagyni lábnyomot.
Nem tudtam, nem tudhattam:
fagytól óvott gyökereim nem vájtam talajba,
utánam még a vízözön sem;
nem hittem véthetni még irányt
tájékozódván térképeim szerint,
most kutatok mégis táborhelyet
– esküszöm, holnap felderítem égtájaim –,
de nem tudtam, nem tudhattam,
hogy érintetlenné tesz érintésed.
Csapásod kiheverve
újra kell alkotnom magam —
még nem tudom, milyen leszek.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges