Csavargó
csak áll - mindketten ugyanarra várunk
önkényesen képzelek köré
egy életet, mit külsejét szemlélve
szerény emberismeretem aggat rá:
retteg
- a mindenségtől
az arcára folyó szennyes létől
a kutyaszorítónak-gondolt nyugalomtól
szürkévé tompult szemei az arcán
könyörtelen életének ráncai között kuporognak
olykor, mikor részeg kitárulkozik
- anyja emlékére esküdözve ismételgeti:
Jó volt ez, így! mintha menekülne
most éppen nincs ok, csak
a mindenség
mitől féljen? ahová lép látom
szennyes tőle a föld, de
így sem cserélne senkivel
tapasztalt eleget - szűrőt tartott alá
mielőtt továbbadta
életútjától véres a talpa
régen indult,...akkor élt' - ha félt
szánalomból sodort kötélen billeg; abba
kapaszkodik, aki utána kap
2009. augusztus 27.
- Bozó Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges