fönn szurkapiszka csillagok
én ágyamon hanyatt
az ablakon átbámulok
szememben ottragad
egy négyszögűre tervezett
és ében égdarab
ki tudja mi emlékesül
míg nem tudom magam
az ébredésen más nap ül
fűzöldre dőlt arany
festékbe mártott ujjain
egy újabb földkanyar