a fű
és néhány nagyfejű virág
őrzi a táncot hajol növekszik
átível kacskaringót majd visszatér
mintha Idő nélkül horgolná
önmagát a Tér
forgások pitypang-vágy-ernyők
szöcskecikkanások egésszé szerveződnek
jegenyék ringanak kerítésléceken
borzolódik a szálkaszőrzet
s a csönd íze szétárad a tájban
lábad nyomában földre dől a fű
parányi kifutópálya így
bogárka készül égre szállni szinte látni
csöpp lámpái fölvillanásait
a kapuban állok
látlak
(már nem csak remény)
a diófa megfordul utánad
s kibontott hajad táncra kéri
a délutáni szél