Gyötrő kínban heverészek,
mint a csontig fagyott részeg.
Lelkem szomorú fűz lombja.
Hajlott törzsem behúzódik
ledőlt árnyékomba.
Amióta elhagytalak,
darabokra hullott a Nap.
Tested sziluettje ívét
visszahajtja rám az Isten
égbe vivő hídként.
Lehet bűnös, vagy ártatlan,
akit angyalok áltatnak,
s vágyakozó csillag éltet.
Még ha belehal is boldog,
hogy démontűzben éghet.