kedvenc nyugtatóm az égre nézve
felhőgomolyba-látni tárgyat alakot
amint az áramlások vad szeszélye
gyúrja alakítja a képlékeny habot
s alkot másodperc-létű szobrokat
melyek egymásba forrva majd szakadva
lebegnek át egy másik új alakba
s tovább épülnek úgy hogy beomlanak
s ha egyszer téged véllek látni ott
a falka élén tudom majd te valódi vagy
nem képzelem hallom a hangodat
s látom a vágtát két füled lobog
nyakad előrenyújtva s csiszolt érzékeid
biztosan vezetnek a más vadászaton
mely nem véres alattomos akár ez itt
az ember nevelte csattogófogú vadon