Igen! az Ego,
csakis,
mintha nem lenne
a világnak
más csodája is,
ablakot csupán
magára nyitna,
az ám,
monomán,
„magán”az út is,
bejárja oda-vissza
origót jelölve
sétál elől,
vitán felüli
fontos volta,
körötte forog
az idő,
választékos
elméje, tolla,
uralna szót,
és századot,
a világ
szivárványhomlokát
fosztogatja,
mégis, egy
önkéntes börtön
örökös rabja.