Egy szakítás anatómiája
Meglepett, hogy nem ellenkezel,
nem akadsz fönn semmiségeken
és ez zavar, bántó ahogy
indoklás nélkül jóváhagyod,
amit szerintem sem kellene.
Nézlek, indulat nélkül bele-
nyugszol, kész tényként kezeled,
hogy igazságtalan voltam veled,
hazudoztam és áltattalak,
amit tettem, az többnyire kirakat
volt, mutatós szebbik oldalam.
Toporzékolj, üvöltsd: nincs igazam!
mert ez a komótos pakolgatás, ez a
fagyott félmosoly, a büszke, de laza
mozdulatsor, a táska, az asztalra dobott
kulcscsomó, az elviselhetetlenül konok
hallgatás, mely nem közöl, csupán sejtet,
hiszen a szándék jelelése nagyobb sebet
ejthet, mint maga a tett...
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges