Egyesek
Fukar vagy minden szóval.
Épphogy köszönsz.
Sietsz,
Leülsz az ágyra,
S már a kijelzőbe veszel.
Idegenekkel pörölsz.
Idegenekkel chatelsz.
Idegenekkel fekszel együtt,
Tőled fényévekre távoli szobákban.
Űrnyi távol tőlem.
Néha könnyedén felnevetsz,
S míg én a villogó tévét bámulom
Összeszorul a szívem.
Csak az asztma, nyugtatom magam.
Pedig tudom, hogy a magány
Élesre fent,
Jegesen csillogó,
Hideg pengéje mart belém.
Mobil-kor.
Tudat-idegen.
Csak nullák… meg egyesek.
Így leszünk valaha volt emberek…
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges