Elvakítottan
Megfordult burkában az éj.
A lét nyüszít, sír, behálóz.
Bolyhos fényt sző a holdkaréj
minden kutyaugatáshoz.
Menteném, mi menthetetlen
lázadozva, de nincs erőm
tavaszt álmodni idelenn
avartűzben, őszdelelőn.
S várni csak, ki zörget, s hogy mit
vet elém elvakítottnak
koncként bűntelen a holnap.
Játszani színlelt vakságot,
mikor fáj az, amit látok.
s a színlelt meg megbolondít .
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges