Csenddé vált szavak között,
Köddé lett utak fölött,
Szétfoszló mosoly mögött
Lett szívem kopott, törött.
Istentől magányt kapott,
Könnyekből folyót hagyott,
Míg fájón eléd rogyott
Lelkem már hideg, fagyott.
Engedj most, szavam ha kér!
Szétrobban, feszít a vér…
Engedj, mert amíg csak él
Szívem száll, szabad, remél!