esengő
a tengert és a folyókat is
csak nézni szerettem mindig
a parton ülve hallgatni a csendet
a víz dalát
a hullámok ringatózó sóhaját
bámulni a végtelen égre
ahogy a vízre hajol és a horizonton
szikrázó vajúdással
születik az új nap
vagy a parton ülve búcsúztatni
a bíbor palástban eltűnő csodát
csukott szemmel remélni
hogy az örök körforgás a végtelenség titkát rejti
vágyni hogy a titok feltárul egyszer
és akkor valami különös kegyelem részeseként
talán hálát érzek majd hogy egyetlen fiam
utolsó lélegzetvételéig
áldozhatott szerelmének a tengernek
amíg az örök áldozatául magához nem emelte
bár tudnám mit érzett „akkor”
bár jönne egy álombéli üzenet legalább
hogy boldog volt abban az utolsó
végzetes pillanatban is
VÉGTELENÜL boldog
mik vagyunk mi neked Uram
kérdezem gyakran de nincs felelet
alázattal köszönöm mégis fájdalmas létemet
könyörgök és imádkozom;
szeress Nagy Úr de ne az én testemet
ne a tűnő anyagot szeresd
hanem akiket szerelemben életre hívtam
akik közül egyik már hozzád közel
a tökéletes létben bolyong úszik feléd
a mindenség végtelen áradatában...
imádkozom hozzád Uram
de vajon meghallod-e a mindenségben
esengő imáimat
imádkozom mi mást tehetnék
e félelmetes rejtelemben
erősítem hitem
hátha ezzel is tehetek valamit
Istenért emberért a lélekért magamért
fájdalmas-szép titkokat rejtő létünkért
eltávozott szeretteim emlékéért
s talán jó úton járok akkor is
ha esengő imáimon kívül
már semmi egyébre
nincs
erőm
http://www.panoramio.com/photo/125469055
(Átirat szabad versre, Azért a víz az úr c. prózai írásom hangulatára
http://mek.oszk.hu/11400/11452/11452.pdf)
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges