esküszöm jobb lenne megdögölni,
közben hallgatni valami lágy zenét.
de ki fogja véremet törölni,
ha magamra öltöm bíbor köntösét.
tudom, a penge keskeny nyelve vádol,
kezem eremen játszik röpke búcsú bluest.
akár rőt levél, ha szél dalára táncol,
kereng e dallam, s merengve útra húz.
ti sírjatok gyönyörű asszonyaim,
tengermély szemetekből hulljon rám a fény.
csak meglesem a Holdhegyek árnyait,
így mindig vágyatok maradok, ha itt az éj.
úgy indulok ahogy születtem meztelen,
pogány istenként, hajamba szőve álmotok.
de visszatérek, addig heverjetek véremen,
majd szép szívem lesz újra buja ágyatok.