Fabőrű nyár
Kérgébe bújt, konok korok ránclenyomatában
szép szürke győzelemvágy lapul.
Moha lepte gyökér. Száraz nyirokerények
mélyén, a háncsokon tódul felfelé az élet.
A faedények szusszanásait, elágazások
öntörvényűségei viszik, pumpálják szét.
A zöld, belülről kövéredik levéllé,
issza a napkoktél sugarait,
akárhány évgyűrűbe szorult a törzs.
Levelek, hullást kizárva néznek őszük elé.
A sárga-rőt indián zsibongás
széttúrja nyári emlékeit. Szélröptű,
múláséltető dalt zenél a bágyadt zenekar.
Dermedt gyökérrel, fagyott földben is,
fabőrű nyár dúl a kemény háncsok között.
- Boér Péter Pál alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges