A gyűjtögető
Az üvegek kényszeredetten koppantak össze,
amikor bebotlott a fülke ajtaján.
Az egész úgy hangzott, valami olyasféle zajként,
mint egy visszanyelt köszönés.
A reklámszatyrot – a tejfehér műanyagon áttetszett
egy Kőbányai felirat – mintha válaszként tenné,
hirtelen mozdulattal az ülésre dobta.
Majd határozott pillantást váltott az ablak melletti
Asztalkán tétovázó üres üveggel, aztán enyhén
előre hajolva – közvetlenül a szívtájékon –
begyömöszölte a pufajka alá.
Kölletlen fölemelkedett, megint egyetlen szó nélkül,
és úgy ment el, olyan somfordálva, mint aki mégiscsak
itt hagyott valamit, valami indokolatlanul fontosat.
Az ablakból aztán még egyszer láttam.
És most már egészen biztos – a tárgyak kontúrja bántóan
éles, az alak foltszerű, elmosódott – valami elmozdult
az exponáláskor.
A kép mégis félreérthetetlen:
megy kifelé a vágányok közül, neki, homlokegyenest
az egyetlen kijáratnak.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges