A ház*
Egy házat építenek
fél tömbnyire
és én idefönt ülök
lehúzott redőnyöknél
a zajokat hallgatva,
ahogy a kalapácsok szögeket vernek be
kopp kopp kopp kopp
és aztán madarakat hallok
és kopp kopp kopp
és lefekszem
torkomig húzom a takarót
ez a ház már egy hónapja épül
és hamarosan emberek lesznek benne
és alszanak, esznek,
szeretnek és járkálnak benne
de valahogy most
nem jó ez így,
mintha kész őrület lenne
az emberek a tetőre mennek szögekkel
a szájukban
és én Castró-ról és Kubáról olvasok
és éjszaka odasétálok
és a ház bordái kilátszanak
és belül macskákat látok mászkálni
ahogy a macskák szoktak mászkálni,
és aztán egy fiú jön biciklin
és a ház még mindig nem készült el
és reggel az emberek
visszajönnek
és a ház körül járkálnak
a kalapácsaikkal
és úgy tűnik az embereknek nem szabadna házakat építeniük
többé
úgy tűnik az embereknek nem szabadna megházasodnia
többé
úgy tűnik az embereknek abba kellene hagyniuk a munkát
és kis szobákban kellene ücsörögniük
2. emeleteken
árnyék nélkül, fénycsövek alatt,
úgy tűnik sok mindent el kell felejteni
és sok mindent nem szabad megtenni,
és a patikákban, boltokban, kocsmákban
az emberek fáradtak, nem akarnak
moccanni sem, és ott maradok éjjel
és átlátok ezen a házon és a
ház nem akar megépülni;
az oldalain át látom a lila hegyeket
és az este első fényeit
és hideg van
és begombolom a kabátom
és ott állok és átlátok a házon
és a macskák megállnak és rám merednek
amíg kényelmetlenül nem érzem magam
és észak felé megyek a járdán
ahol veszek
cigarettát, sört
és visszamegyek a szobámba.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges