Hajnal szülte gondolatok
Furcsán szeret bennünket a "világ". Őszintétlenné teszi
a vállain nyugvó teher; tagadja, hogy szemből fúj a szél
szinte elkerülhetetlen, az egyensúlyvesztés
Legtöbb ember a jót s rosszat, elvágólag cselekszi
az aranyközép helyén tátongó űr
a rossz sem csorog le egyszerre, - mérgez... cseppenként
A fényesség' nem világíthatja be, nem teheti szebbé egy idejűleg
az Emberiség mindenkori jelenét
... Európa kedvezményezett
itt még ajnározott gyerekkor jut a megszületőknek
az ifjúságot a család segíti fel a hegyre
igaz, sokhelyütt kérges kezű, feltört lábú
zaklatott lelkű felnőtt nemzedék
marad mögöttük. Ők alkotják
a rokkantak-hadseregét, mert
a rend hóna alól a mankó kikerült!
Öregjeink igazuk-fátyla alatt-élnek
- dobozba zárt porrá tört életet
ki merné számon kérni Tőlük ezek után
tuvatűnt lobogásukat?
A világ-szemébe mennyi mindent visszafúj a szél
- nehezen tud kikristályosodni a biztos
a folytatólagos
mit egymásnak adtak át
az emberek: kérés nélkül
hová vezet ez az oktondi húzódozás egymástól?
- Kell, hogy maradjanak olyanok, akik
továbbadják egymásnak
..."a haldoklók kezének melegét"
2009-08-14
/átirat/
- Bozó Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges