Megszoktam, hogy engem vádolsz,
mikor a bűn vonz magához.
Azt, hogy korholsz édesdeden
Istennőként megengedem.
Csak annyit mondj, mikor itt hagysz,
hogy szeretsz még s visszahívhatsz.
Elnézem már, hogy nem bókolsz
s útlevél kell egy rúzsfolthoz.
Elfogadom a mentséget,
hűségemre hűtlenséged.
Nem érdekel, ne esküdözz,
hogy csak balszerencse üldöz.
Jegyezd meg jól, nem érdemes
meghalnod, hogy enyém lehess.
Csak kérj még...és megbocsájtok.
Emberi sors áldás, átok,
melybe beledöglünk végül.
Fájdalom és harag nélkül.