Holdnász I.
Végtelen, forró sivatag az élet,
S kik bolyonganak benne hallgatag,
Egy távoli dalt néha hallanak,
De saját hangjuk visszhangja az ének.
Körbejár. Saját lábnyomát a lélek
Titkos angyal nyomának – ingatag –
Bízva hiszi, s ha jön a pillanat,
Tudja: a szelek csodákról mesélnek.
Homokszemekből épít új világot,
S mint egyre gyűlnek arcán a ráncok,
Szívnek véli, s utánoz homok-táncot.
Taktusra születnek színes álmok,
Teremt lidércet, mert Istenre vágyott:
A vágyak csak csaló délibábok.
_______________________
2005
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges