a horizonton
kövér halak úszkálnak
komótosan
a kerti asztalra
öreg óra támaszkodik
lapja mint méz
fáradtan lassan
csorog le
és aritmiásan ütemezi
a rövidülő időt
sarló lesz a Hold
amikor a lemenő Nap
gyér fényével
a víz fedetlen tükrére
ráfeszül
ám hamar megretten
a tó
örvénylő ölétől
és az alvadó bíbor-homályban
holtan elmerül