Ius manuarium
Tartogatsz.
Szánsz,
mintha töredék
volnék,
végleg elveszítve
fél magam.
Öklödbe
zárva követlek,
vasszagú állomásokon
viszel,
honnét sosem tudom,
merre indulunk,
mint testvér elől
rejtett cukor a vánkos
alatt ,
bűnösen hallgatok.
Vonallá gyűrt múlt, jövőről
mesélsz,
párhuzamosok, metszők,
ívek, sorsvonalak,
tanulom,
döcögve halad
a tekintet.
Törvényszerű
volt szétszakadásom,
értsem, hogy
rossz vagyok,
s ha nincs maradásom,
összezárod, bírám,
kérlelhetetlen
ujjaid.
Tartogatsz,
sajátos szeánsz.
Pihentetsz tenyereden,
állomásaid füstjén nézlek…
gondolatfoszlány,
homályos, tört, emlék,
félbeszakadt álom,
nyelvbotlás
Isten ajkán,
töredék vagy.
Félszárnyú madár
falnak csapott röpte…
Köréd zárom
én is ujjaim.
- Nagy Horváth Ilona alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges