Káosz (Zsoltinak ajánlva)
Fekete, tépett álruhában,
Üresen izzó, holt magányban,
Szemeit inkább eltakarva:
Didereg Álmunk összefagyva.
Szavait ismét elfeledve,
Idegen istent átölelve,
Feje a porban, csendje méreg:
Figyel a mélyből ránk a Lélek.
Hidegen égő szürke lángban,
Gonoszul elzárt ál-világban,
Tudata bódult: szerbe rejtve:
Pihen az agyban bent az Elme.
Pokoli, ártó kósza képek,
Szabadon égnek, csalfa-szépek,
Ölel a Káosz, hangja éltet,
Vihara sodrón hozza véged.
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges