Nem én keresem a szokatlant, talán
csak más vagyok , utálom a szögletesre
kreált pázsitot, a grillező csodákat,
én inkább fűzfaágon sütöm szalonnámat.
Más félre rúgná, én felveszem a
kavicsot, látom benne a folyót,
mit ott hagyott, látom a hegyeket,
erdőt, fákat, kapaszkodó gyökeret.
Megtanultam becsülni a köveket, mert
súlya van, olyan, mint a megfontolt szó,
egymásra rakva nem mozdítható.
Nem én keresem a szokatlant,
talán különc vagyok, akkor is adnék,
ha nem kapok, azt mondják elfogy
majd mindenem, nem tudják,
ami elfogyhat olyan nincs nekem.