Fehérnek mondod a feketét
élőnek a holtat
csak hogy vitázz velem
Isten tüllfátylas ege kék
nekem
neked
csont-sárga meztelen
Hold az
S ha vágyam remeg
tűz eléget
omló csomókban
unottan lógsz rajtam
mint a megolvadt jéghegy
hiába
hagyom rád a sok ócska manírt
nekem kevés a sok
neked sok a kevés
csak hogy belém köthess
a jégbe dermedt kráterek
s lángoló havasok
bujálkodó bökvers
tűz víz ég föld
mind mind lóvá tesz
a tisztaság besároz
csak a nyelved éles
Kiforgatsz mint a rossz vátesz
minden igazságot
az igazsághoz
képest