Kis őszi montázs, sárga ragasztóval*
Ügyetlen bűvész, hulló levél után kapkod az ág,
mert az pördül, salto mortale-t gyakorol.
Szirmában fényt őriz egy agg virág,
de köpköd a festékszóró, majd beragad,
s minden zöld egyszerre kopik le a nyárról.
Sárga.
Kerítéslécen pihetoll. Beleröppen a fénybe.
Föl-fölvillan kölyökkorom emlékrepülőgépe.
Fanyar füst kanyarog. Sün vackán alma.
Nincs több tartalék. Te is készülsz a téli pillanatra.
Sárga.
Pókháló-szeizmográf. Még lágy remegés, de a
virág körül nem kering már méhek hintaszéke,
csupán, mint bukott, ám szívós eszmék,
az abroszon bódult, nagy zöld légy zizez még.
Sárga.
Sistereg a délután, majd lassan kialszik,
csak a járda széle csillog, mint rúzsos cédaszáj.
Erkölcscsősz levelek esernyői alá rejtőzött a táj,
s mint tűzvész után korom, varjak lepik el a fákat.
Hiába lánc, retesz, lakat. Minden zöld lekopott.
Esik. Indul az est-menet s a tócsák szeme egyre tágabb.
*--ez a vers saját írásokból ollózott sorokból épült, melyeket
a sárga ragasztó (malter) próbál megóvni az összeomlástól :) ---
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges