szacsvaynak egy tollvonás volt
nekem ezeregy már bűnöm
kong bong zúgó terhe
a szívbe öntött harangszónak
kígyózik kötele
bűvöl és hívogat
gyakran látom a hidak bogozta partokat
torony tövében
a fekete kendők még mindig zokognak
lánc lánc mire vársz
hatvannégyet írtak pünkösd napja előtt
lánc lánc mire vársz
az istent kilakoltatják
s látom néha
a fűzkupolákat is a körös parton
papírhajóim ott vesztegelnek
azok az irkanyüvő hajók
s a megfolyt betűk mint könnycsepp a ráncok
árkaiba menekült arcon
ma beton fedi kikötőmet
s nem száll már páva a vármegye házra
semmi ködökbe mentünk
mentünk
meneteltünk
röhögött rajtam a sors katapultja
s lett a kunság otthonom
s én kunverő lászló fia
konokulok csendben
folyótlan