Konstans
Legtöbbször csupán
képzelem magam.
Látszat vagyok
valóság tükörképe
nyomán.
Újra szilánkok-
önmagam nézve
darabokban.
Szőkeség, smink,
álmok retina mögött.
S miközben érző neuron
indít el ingereket
a gerincvelő felé,
lépek.
Üvegrészek marnak a húsba,
sírok,
legalábbis azt hiszem, kéne.
De még gúzsba köt
valami idétlen állapot,
ahelyett, hogy ordítanék,
csak állok ott.
- Tóth Zita Emese alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges