Lácai Mihály: Szerep, vagy vállalás
A világ csak egy kis óceán,
átkarolva hullámait
ajkadon át, vigyem
az oltást,
a szüzet,
a hermelin vallomást?
Leülhetnék mindenki mellé,
„Hogy van még, ki szeret!”
és a gályarabok énekét ki festi meg?
Világom, ne legyél termék,
lerombolom a részemet!
Ki fonja haját az özvegyeknek
bódultan követ a mámor,
a létező hibák lélegeznek
toporogó kék a távol.
Ki mondhat vitát, ha világ?
A halál még nem halott,
de van nála bölcsebb…
ó, nagyon! –
én meglékelem e kidobott világot,
ha kell az ördög csókjaként,
nem taszít senki magától álmot
az örök elmúlt, hogy most legyél!
a kötelező független lett,
ne karcolj vitát, ha
imáidban felesleg leng.
A világ csak egy kis óceán,
én átkarolom hullámait…
a hermelin vallomást.
- Vendégek alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges