Gondolataimat William Butler Yeats (1865-1939) ír költő ihlette: „Létet, halált nézz hideg szemmel!”
olykor még
ha a tükörbe nézek
szememben ismerős
riadt-tört fények
veszettül kergetőzve
múltat s jövőt idéznek
a sorsomról lemálló maszk alól
s a múlt-idő
csak szájam szögletén hagy
egy megbújó félmosolyt
és a rezzenő
nemrég még
derűtől redőző
homlokon
ma mélyülő
szomorú
ráncokon
mint jussával lopva távozó
kapzsi vérrokon
a vén IDŐ
a sors-szövő oson
nem búcsúzik
csak mint ki mélyen rejti könnyeit
vissza sem néz
lopva távolodik
az árulkodó
leleplező
vakító fény elől
… talán a bársony anyaölből
lágyan kígyózó köldökön
a lét-halálba
törtetőn
idő előtt megérkező
koraszülött
csecsemő
gyötrődik így
mielőtt fényre érve
először fölvisít
mert sejti már
hogy jöttével örökre búcsúzik
sorsával
új halál
születik