Apám alant röpül. Engem
lebírhatatlanul vonz a Nap.
Már nem vagyok kamasz.
mégsem hallgatok rá, pedig
elérnek még az óvó szavak.
Tudom mi lesz a vége (hisz
mondta számtalanszor).
Nyilvánvaló, nem tart a viasz,
de látnom kell Hélioszt, szemtől
szembe. Mondják, elporlad ki
ezt teszi, ám ez sem riaszt.
SŐT, hát lendülök egyre följebb.
Mind elviselhetetlenebb a hő.
A szeme közepébe! Cafatokban
lógnak a szárnyak. Apám, látom !
Arany szeme csillog. Ez Ő!