Levegőt
Hallottam, idén is
fogadalommal kezdted
az új évet.
-Én levegővel-
mi mást tehetnék, míg lehet.
Kiporciózok magamnak
ÁFA mentesen
minden nyeletet.
Tudom rossz szokásom,
leszokni róla nem merek.
Lélegzem monoton
reggeltől napestig,
s megfigyelem
e tüneteket
máson.
Megváltozni,
hidd el, nem tudnék már.
Maradok, aki voltam,
csapongó légzsák,
egy felfújt teli hólyag,
de élőn, s elevenen…még.
Nélküle holtan,
reménytelenül,
mondd, mire is mennék.
A világot se fogom
megváltani.
Úgy jó, ahogy van,
ahogy megteremtetett.
Nincs rokon, haver
ott fenn fejem felett,
csak az Isten,
-földön se -
hogy eldöntse sorsom.
Mit érnék el velük,
magam nélkül
elhagyottan
-holmi tarthatatlan-
hamis esküvel tett
szent fogadalommal,
ha érvek nélkül kell
osztoznom.
Papolhatnak mások,
ígérhetnek szebb jövőt,
új életet.
Kinőttem hitem,
s a szentmiséket.
Azt add vissza,
ami enyém volt rég,
mit elvettek az évek.
S ha ehhez egyetlen
lélegzet kell csak,
hogy újra érezzem,
ahogy bennem
életre sarjad,
ígérem Uram
nem hagyom abba...
hát bocsásd meg nekem
ezt a parányi
semmiséget.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges