Szomorúan hozom tudomásotokra, hogy édesapám, Dr. Kovács Tivadar Ferenc, sokatok számára theodor rövid betegséget követően, 2023. január 7-én elhunyt.
2023. február 17-én 15 órakor veszünk tőle végső búcsút a Lélekhajó ravatalozóban. (1096 Budapest, Ernő utca 30-34.)
.................................................
Sajnos hosszú ideig akadályoztatva voltam. Az
okokról hamarosan részletesen is beszámolok....
...
Augusztusban Balatonmárián, az ottani üdülőnkben voltunk. Közben elkezdődtek az ottani felújítások, átépítések...
Magammal vitt laptopomról sajnos nem tudtam az Artpresszóba belépni.
...
Idén okt.11-én 83 éves leszek.
Porckopásaim fájdalmasak és a mozgásban is erősen akadályoznak
....
Otthon elárasztott pince várt bennünket. Kazánunk víztárolója ugyanis időközben kilyukadt... Mire takarítógéppel és merülő szivattyúval vízteleníteni tudtunk, hatalmas zápor és jégeső miatt árasztott bennünket újra víz el. Utcánk csatornája nem tudta levezetni a rengeteg csapadékot. Garázsunk is megtelt vízzel.
Ekkor úgy döntöttünk, hogy kazánunkat víztárolójával együtt kidobjuk és hőszivattyúra térünk át.
Ez megtörtént. A szerelést természetesen végig felügyelnünk kellett.
közben fontos családi események is történtek. Kata lányunk menyasszony lett, Robi fiunk pedig házasságot kötött és az esküvőre meghívott örömszülők lettünk...Sajnos közben sokan meghaltak ismerőseim és rokonaim körében. A 2023-tervezett 65 éves érettségi találkozónkra előreláthatólag már csak tizenöten tudnak majd eljönni. Pedig több mint negyvenen voltunk....
....
Online felhasználók
Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.
az ablakba(n)
gyűrt idő hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron
néhány szirom
az asztalon
színt váltva megremeg
száraz levélen szétfutnak
a szomjazó erek
az ablakba gyűrt
időnek már
nem múlnak ráncai
szabadba érve elvinné
legszebb álmaim
simítanám ha karma
nem tépne mély sebet
közel az ég
a jel fehér
elbújnom nem lehet
szobámban tartom
túszul őt
az ablak
mint acél kapu
visszhangozza:
már múlt idő
hiába nem akarom
odakinn
elcsendesül
lassan az este is
harmatot hoz
a pirkadat
új napra fényt feszít
bent száraz szirmokba túr a kéz
remegve felszedi
elpihen szíve asztalán
amíg az idő engedi
az ablakba gyűrt időben
bújik egy csöpp remény:
lesz kiben él tovább
a hit s a szenvedély
nem szántja földbe azt
mi bennem megfakadt
letörli a port is majd
mivel a szél takart