Nézz rám: csak a csend, ami éget,
Bár bennem a szív dala szól.
Van sors, amit úgy szab a végzet:
Nem dönthet az ész soha jól!
Úgy fáj ez az űr, ami átfon,
Széttépne, ha nincs ma erőm.
Százegy szavam ég el a számon,
Lépj hát ide most ölelőn!
Fogj úgy, hogy a bú tova tűnjön!
Reszketve leszek ma tiéd:
Rongyos hitem össze ne törjön,
Míg sóhajom omlik eléd...