Múlhatatlan
(szabálytalan rondó)
Örökbecsű, gyönyörű valóság
minden egyes ébredés után
emlékekre révedni veled:
nekivágni hegygerincnek, szirtnek,
és elsuhanni, mint a fellegek.
S míg talpunk alatt ott hever a táj,
gyermekkori álmunk újra éled:
feldereng a könnyharmatos nyár,
múlhatatlan szerelmünk emléke,-
búzamezőnk, mit learattunk már,
majd izzó fényben finoman elillan,
mint égett pernye tűnt illata, száll…
Felszárad a könnyünk a nyomában,
s minden újabb ébredés után,
nekivágunk hegygerincnek, szirtnek,
és úgy szárnyalunk, mint a sas-madár.
Illusztráció: Zsolnai Tímea, Szerelmes ölelés
http://www.panoramio.com/photo/116030047
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges