Sodródtunk árral,
szembe széllel.
Visszavert a szív,
a vér is kifutott.
Magunkra hagytak emlékeink
szétgurult tallérködben
szó nélkül, mint az istenek.
Csak holtak beszélnek,
míg foguk közt
megcsontosodik a csend.
Így rögzíti múltunkat elménk,
mi meg szégyelljük
gyanús kincseinket,
mintha maszületett
bárányok lennénk.