Körülöttem magas falak,
s egyre nőnek,
most egészen kicsi vagyok
magzati pózba görbült,
kifejlett létforma,
sejtbogok csúcsán időzöm,
emlékek között
anyaméh-meleg villanások.
A betondzsungel magába ölel,
tért hódít,
bitumenszagú kipárolgás
zavarja az összképet,
köröttem magas falak,
s egyre nőnek,
mikor eltűnik az ég
tudom,
meghalok.