Miért, Mama...?
fecskefiakat búcsúztatni
lombhulló őszön búsan temetni
valakit sírva összeborulva
nem kísérsz mama…
apám a sírban
sorsunkat őrzi
imakönyv lapja tűnt illatát rejti
zsoltáros hangja szép hagyatéka
felhangzik néha még
csendesen
sötét álmatlan éjeken…
fejfáját ölelve szólongatni
- ne fájjon úgy ha elszakad
tőle is életfonalam -
nem jössz velem
kínsikolyban az életem adtad
árvádat hűtlen’ mégis elhagytad
nyikorgó magányos kapunál
nem várod jöttömet soha már
hol jársz anyám?
átlényegülve hófehérbe
kovászt sem lehelsz már új kenyérbe
szivárvány-emlék andalít
a hiányra könnyű szél simít
ölelés-emlékű gyógyírt
hajad színére éjsötétben
égszínű fátylat sző a csend
hangod zenéje szökik az éjben
homlokon csókol egy angyal
féltve
félszegen átoson
sejtelmes álmodon
égbe hív csendesen
ott vár a gyermekem…
miért hagytuk
hogy így legyen,
miért, mama?
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges