Mint a fecske
'mint a fecske, repülj messze földre'
lám
tőről tőre
burjánzik
véreim közönye
mazul ez a nép
vesztette kegyét
sorsnak ezerszer
s ahány folyó s híd
hegy és hágó
ma már
révészei mások
vámosai mások
néha visszatérve
pillérén ha állok
régi ívnek
alant a habok
csak nekem regélnek
s ha lenne még zsomboly
miénknek mondható
elbujdosnék benne
örökre
mert fáj a puszták közönye
'mint a fecske, repülj messze'
ne félj
tudjuk idegen a tárnok
de mire vártok
ha taposva jussunk mind
eltaposva
szivárog völgyeink vére
mire várunk
tornyaink még állnak
kongva zihálnak
s nézik tétlen
a kupolák alant mint osztódnak
és rajzzák a bitorlókat
szerte széjjel
belakni teremet
teredet
'mint a fecske, repülj'
a fohász egyre némább
csak átkom lengi be a ködös tájat
'mint a fecske'
2007.10.12.
- Lucskai Vincze alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges