nézésed erejét vinném... tovább
Látogatóban
A valósággal szembesülni nehéz; húzod az időt
a lelked már annyiszor megtette az utat, de a tested a gyáva
kifogások után kutat
Versek szólnak a szenvedőkről, de-csak képzelődik az álmodó
pedig a vég árnyékából visszatérő ajkáról hiteles a szó
Túl a jajon, - túl a véren
állhatna előttem falfehéren.
Józansága székhez ragaszt: egy hétköznapi Hős vívja harcát
a gyilkos kórral
hittel, és csendes, halk szavakkal
2007. december 9.
*
Szavaimmal ringatlak
Nézd! - szavaimmal ringatlak
visszajöttél, hiteddel adtál haladékot Magadnak
szeretteid bíznak
hisz reménye fonalába náladnál jobban senki sem tud kapaszkodni
... Ne félj
szavaimmal ringatlak, takargatlak, ameddig akarod
De gyilkos kórod megaláz: félek,
hogy vele szemben alul maradok
IDÁNAK
( -már ágy-dédelgeti
fájdalma hullámait
nővér egyengeti- )
2008. november 13.
*
Elvitt a hajnal
Nem siratlak - Sírt a lelkünk már eleget
Idézni most is tavalyi arcodat ott az ajtórésben
támadt kedvem
"megénekeltelek" - Értettél;
beláttad azt is- korán születtél
orvosságra nem lelt még, ez a betegség
Engedd, hogy nézésed erejét vigyem
tovább - magam sem értem,
valahogy
nem illik Hozzád a gyász
IDA EMLÉKÉRE
2008. december 4.
- Bozó Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges