Nem vagyok
Félve elillanok,
mikor a hajnali fény
hunyorgón rámragyog,
és összehúzom magamon a szót -
ne halljanak -, lássanak
jóakaró, mentőangyalok.
Fohász és átok -
mérgem szórom rátok!
Hiába hömpölyög a hang,
barlang mélyén bugyborékoló szívek
marakodva szétterítnek
szerelmet, halált, mindent...
Itt bent üres.
Ócska faláda az élet,
szavatosságát vesztett képlet.
Folytatni vétek.
Mégis
e létben annyiszor vétkezünk.
Félek
tengernyi szorongásba vész a lényeg,
amikor nem vagyok, csak érted.
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges