Pessoa tanyája
hangomból
díszes harangot
öntenek valahol
óriás almafám beomlik
szilánkjai
kaleidoszkópomba
vándorolnak
amit látok nem én látom
nincs keservesebb
mint vetített kép
a látomáson
itt ülök de ki tudja
ez e a házam
mert milliárd szobában
egyszerre otthon vagyok
de itt
márványtömb közepében
udvaromon földőlt vödörből
kilöttyent az ég
s tükrözi önmagát
mint egyre ismétlem én is azt
aki nem vagyok
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges