egy szeretkezés hídjáról
sorsomba dobott csecsemő vagyok
és megfulladtam volna
ha nem szocializálnak nekem kopoltyút
így párbeszédet kezdeményezhetek
a többi túlélővel
*
számban összefut a táj
érzem fogaimra kulcsolódik
a horizont fogszabályzója
s ezért amíg nem érek nyílt vizekre
szó sem lehet nevetésről
majd ott ahol senki sem lát
fölvonok minden vitorlát
és az első belélegzett sirály után
pólóm alatt pihésedni kezd
a méla lapocka
*
emlék-bőröndön
itt-is-jártam-matrica
s minden nap újabb
számszaki hiba
a menetrendben
és valahol
hajnali váróterem
aztán sínek
Igen és a Nem
s az enyészponton
megtörténik a végtelen
*
eldobtam pedig
meg akartam tartani
levált és ettől
jobban kötődött
a gombolyagban is
elszakadt a szál
de hittem és reméltem
ezért csak akkor
vettem észre mikor
saját lábnyomomba
léptem
*
a történet elvegyült a tájjal
egyik a másik így mindkettő hiány
tűzleső részeg őr templom tornyában
sorsom kapkod a harangkötél után
szikrát vet a Tegnap a Jelen már lángol
elhamvad minden maradék is
ha a Jövő nem zápor