ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Tavaszodik. Kint rügyekben rejtőző falavelek készülnek nyúlfarknyi életükre, olyan élniakarással, mintha örökké tartana. A cseresznyefákon is megjelentek az első bimbók, szerteszét madarak röpködnek. Langyos szél ölel át mindent, szikrázóan sütve, ragyog a nap.

Szikszai úr éppen fatális tévedés elkövetésére készül és hozzá is lát.
- Drágám, felhívnád Emesét? Már elég régen odaadtuk neki a függönyt rojtozásra.
Kérdezd meg tőle, át tudna-e jönni öt percre és ha igen, mikor. Szeretném megbeszélni vele a részleteket. Nem kell semmi mást kérdezned, csak hogy mikor tud öt percre átjönni. Én veszem a cipőmet, ilyen időben vétek itt bent aszalódni, sétálunk egyet.
- Pillanat...
Az asszony nyúl a telefonért, tárcsázik és elkezd beszélni.
- Szia Emese! Hogy vagy drágám?
- Köszönöm édes és te Mancikám?
- Egész jól. Csak…

-Ne is mond! A káposzta, ugye a káposzta?
- Igen, káposzta bizony, töltött káposztát főztem ma.
- Paradicsomlét tettél rá?
- Anélkül el sem tudnám képzelni drágám. Olyan, mintha tejfölt nem tennénk rá
evés közben.
- Mennyi borsot tettél a töltelékbe?
- Negyvenhárom csipetet tettem az egészbe.
- Lépj ki az erkélyre, azt hiszem megszáradtak a ruháid!
Szikszai úr gondolkodóba esett, vajon honnan látja ez a két nő egymást. Emese több házzal odébb lakott. Sem Mancikája nem láthatta az erkélyét, sem Emese az ő konyháját. És a beszélgetés folytatódott.
- Édesem, olyan jól áll rajtad ez a piros blúz. Végre megvehetted, bár a ciklámen sokkal szebb lett volna.
- Igen, de csak ezt kaptam sajnos.
- A bordó színű táskádhoz rendkívül állna a ciklámen. Úgy hallom lejárt a mosogéped, kapcsold ki!
- Igen, tényleg. Két-gép ruhát is kimostam egymás után, így most időmilliomos vagyok. Ma szabadnapos voltam.
- Szép nagy fej káposztákat kaptál a piacon, olyan igazi kövér levelüeket.
- Igen, öröm volt tölteni. A rizs hosszúszemű, kellemes ízű, nem az a fél bors nagyságú kis pöszmök.
- Jaj drágám, de jól sikerült a linzer süteményed is!
- Beleadtam mindent.
- Elmondanád hogyan csináltad, mert én huszonhárom percig szoktam sütni gyenge lángon és amikor jön az illata, tudom hogy ki is kapcsolhatom a sütőt.
- Igen drágám ismerem. Én egy kicsit másképpen csinálom. Harminckét percig sütöm kicsit erősebb tűzön és ettől omlósabb lesz.
- Jaj de jó, hogy megmondtad, legközelebb kipróbálom.
- Igen, én is kipróbálom a te huszonhárom perces sütemény költeményedet.

- Itt járt a villanyszerelő.

- Jaj, nagyon jóképű és olyan aranyos a felesége! Két pici gyerekük van, egy kisfiú és egy kislány.
Szikszai úr sokat próbált, türelmes emberhez méltóan, sorsába belenyugodva visszaakasztotta kabátját a fogasra és újra levette cipőjét. Órájára tekintett. Odakint már majdnem teljesen sötét volt. Sétálni ilyenkor is lehet, a levegő remek, de most valahogy nincs kedve hozzá. az is lehet, hogy később egyedül jár egyet.
Közben felesége falakon átlátó, számára érthetetlen tulajdonságával, nemes egyszerűséggel odaszólt Emesének.
- Drágám, a kiscicáknak tegyél be vizet, nagyon meg vannak szomjazva. Azt hiszem a radiátort is bekapcsolhatnád, fáznak szegénykék.
Egy pillanat és Emese tette , amit Mancika mondott, majd folytatta.
- Ugye holnap mész a kerekes sámli hegyező .bütyökért és a fél répaszeletelő krémet a Plázába?
- Igen és veszek egy bokaboldogító selyemkenőcsöt. Vegyek neked is?
- Bokaboldogító selyemkrémet? Ha javasolhatnám inkább vény nélküli lúdtalp egyenesítő koronomágnest vegyél, mindkettőnknek, sokkal hatékonyabb.
- Jaj aranybogaram, köszönöm a tanácsot!
Szikszai úr bevett két kalmopyrint és bedobott egy pohár kisüstit.
- Te Mancikám! Nézz hátra, mert a férjed éppen zugiszik!
- Aladár, teszed le a pálinkát! Az csak vendégeknek jár. Mit toporogsz ott? Valami sétáról beszéltél.

-Egy pillanat aranyom, én most elköszönök tőled.
-Pá, pá édes!
- Pá drágám!
- Manci, miért nem kérdezted meg tőle, hogy mikor jön át egy pár percre a függönyrojtozás ügyét végre tisztázni?
- Mondd Aladár, te teljesen süket vagy?
- Nem drágám - nyelt egy hatalmasat Aladár, szeme sarkából erősen szemezve a pálinkás üveggel,-de nem kérdezted meg, amire megkértelek.
Szikszainé csendes beszélgetőből átment hirtelen, nőiségében megsértett zokogón hüppögő mártírba.
- Én kiteszem érted a lelkem, egy telefont is képtelen vagy elintézni. Megbeszéltem a füled hallatára Emesével, hogy holnap délután kettőre jöjjön át ha törik, ha szakad, mert nem tudjuk a függönyrojtozást halogatni. Erre te letámadsz hátulról, olyan undok, sunyi módon, amire csak egy férfi képes!
Szikszai úr feldobott egy érmét. Ha fej, ő őrült meg, ha írás, akkor a felesége.
Túlságosan erősen lódította meg és az a nyavalyás fémpénz két könyv közé szorulva élére esett. Ilyen nincs. Akkor most mind a ketten megbolondultunk vagy egyikünk sem.