Ahol léckerítés festetlenen
zár össze elvadult kertet, utat,
emlékképeket; támpontot kutat
a gyökértelen, színtelen jelen.
A szándék él, jó alkalomra vár
mint kint felejtett méz körül
tétovázva kereng egy bogár,
összecsomózni , hátha sikerül
a fonalat, bár nyűtte az idő;
válogatni albumlapokon
régi kútágas, kontyos zsúptető
akácvirágos esti nyugalom
mozaikképét; mezei csokor
formatervezett szobaasztalon,
visszhang, ami visszaválaszol
a régmúltból, ha megvisel a kor.