Újrarajzol feketével az este.
Összegömbölyödni hallak,
homlokod térdedhez feszül,
gyenge hátadon éles csőrével
- sötét madár -
hallgatag megül a nap baja.
Megyek, fiam,
felhő leszek,
ma így vonlak körül,
magzatom vagy
újra,
hunyd le kis szemed,
itt dobogok mindenütt.
Béke ring,
hallgass,
mert a jó fiú
meghallja anyja szívét
a kőfalakon át.
Hittel sóhajtalak,
nem veszhet veled
a világ,
ha húsom szakad is,
hívlak,
én gyönyörű sejtem,
…imádkozzál érettünk…
reszketve kérek holnapot,
…most…
valahová messze nézek,
bár láthatnád, te is,
néha egész tiszta az ég,
és csak dobbanásnyi a bánat:
ha elbukom, ki segít
fel engem,
ki szól majd,
ha hangom elveszett.
…és halálunk óráján…
veled vagyok,
hallgass,
mert a jó fiú
meghallja anyja szívét
a kőfalakon át.