Terhedet amíg vonszolni kényszerülsz
meg-megállsz kurtán, árokpartra ülsz,
átadnád végre, ha lenne kinek…
Süket füleknek mondani minek?
Fürge lépteid, világod, kis hazádat,
lankán megbúvó szülői házad
amit dúl a tél, s dérrel hint ma meg…
Süket füleknek mondani minek?
Kövek szilárdan, kősziklák meredten
ismerősök, hol más már ismeretlen,
otthonábránd, ó ringató ölek…
Süket füleknek mondani minek?
Áradó folyók parttalan futását,
fenyőerdeid illatát, zúgását,
harangszóban az éltető hitet…
Süket füleknek mondani minek?
Mert úgy szereti gyermek az Anyát,
odaadná lelkét, vérét, igazát
melegével, hogy létét védje meg…
Süket füleknek mondani minek?
És szólna kobzod boldogabb zenét,
hittel, ha őriznék örökzöld nevét
a Földnek, hol századok lánglelke piheg…
Süket füleknek mondani minek?
2008 .