A sorstól annyi jussot kaptam,
hogy az életembe
majdnem belehaltam.
Volt, aki óvott és gyalázott.
Az ártó meg Júdás
csókból font kalácsot.
Akit meg én gyűlöltem, áldott.
De ha megszerettem,
szívemen vadvirág volt.
A bajt is magamnak kerestem.
Könnyű préda voltam
mikor térdre estem
Nem volt senkim, hogy felsegítsen,
vagy pokolra küldjön.
Se ember, se Isten.
Mégis, ki sebet ejtett rajtam
önön két kezével,
ahhoz hű maradtam.